Miért is esik oly sokat az eső?

Miért is esik oly sokat az eső?

Ha valami az átlagostól eltérő....érdemes odafigyelni, kicsit kutatni, értelmezni, mit is jelenthet ez.
Mint tudjuk a víz jelenlétét sokféleképp értelmezik.
Például a keresztények, vízzel keresztelik meg az újszülötteket a megtisztulás jelképeként. A hinduizmus és az iszlám vallás a halottak lelkének megtisztítása érdekében rituális fürdetést tartanak. Az iszlám vallásban léteznek olyan imák melyeket csak tisztálkodás után szabad elmondani.

Az emberi szervezetet alkotó sejtjeinek működéséhez is elengedhetetlen a napi vízszükséglet biztosítása. A bőrt alkotó hámsejtek számára különösen fontos a víz, hiszen közvetlenül ki vannak téve a környezeti hatásoknak, emiatt könnyen dehidratálódhat.

A feng shuiban is, az egyetlen olyan elem, mely elpusztíthatatlan, minden esetben éltető erő marad. Két végletről beszélünk: romboló, pusztító és építő, tisztító hatásról.
A víz örök. Női energiával bír.
A víz, nőies, befogadó elem, nagy szerepet játszik az érzelmi életünkben!
S ha már úgy is bent rekedtünk a lakásban....érdemes magunkra figyelni, eltöprengeni az életünk milyenségén.

Változás szele van egy ideje jelen.....szinte mindenhol. Csak nézz szét a környezetedben....
Figyeld meg, hogy melyek azok a területek életedben, ahol esetleg nem megy minden simán, elakadások vannak. Vizsgáld meg a bágua térkép szerint is, mely életterülethez tartozik. No itt érdemes tovább kutatni, tisztítani, rendezni. De ez csak az első lépcső, hiszen nem csak térben kell munkálkodni, hanem bizonyos problémák feltárása után, lélek szinten is megoldást kell keresni. Kérd ki szakember segítségét is.
Jó ez az eső...de még milyen....kaptunk "gondolkodási" időt.
Szépséges napot kívánok MINDENKINEK!

Önelfogadás-önszeretet & másság elfogadása-szeretete.

Sok ember szájából hallom, hogy "mennyire nem szeretem a testem, nem vagyok elégedett az életemmel, nem tudom elfogadni a férjem, párom dolgait, a kollégáimmal folyton vitáim vannak, a gyerekem nem azt teszi, amit én szeretnék, a barátaim állandóan kritizálnak, mindenki más jobban tudja nekem mi a jó,".....
Ehhez az egyébként is elég bajos helyzethez még hozzájön a média által agyonreklámozott "külcsínre" való noszogatás, hogy milyennek kellene lennünk. S akkor még vegyünk meg, egy jó pár pletyka vagy divatmagazint és már kész is a negatív önértékelésünk. Véletlenül se öregedj meg, vagy legyen sárga a fogad. De még egy kilót se hízz. És turbó gyorsasággal vedd meg a legújabb divatnak megfelelő ruhát!!!!
Valóban erről szólna a világ??????

Madridi kint tartózkodásom alatt (ha már egyszer világváros), figyeltem az utca forgatagát. Itt aztán valóban sokszínűek az emberek. Mind a bőrük, mind a származásuk miatt, a kultúrájuk, a politikai, a vallási, a szexuális (homoszexuális negyed lévén) és egyéb más hovatartozásuk miatt.
S mily meglepő! Csodás módon nagyon jól elfér egymás mellett MINDENKI.

Elgondolkodtató.
A beszűkült látásmódunk, a negatív önértékelésünk, a másokat inkább bele szólni hagyó mivoltunk szinte meg sem engedi, hogy azok legyünk, amilyenek valójában is vagyunk. Állandóan a külvilággal foglalkozunk, ahelyett, hogy inkább a saját életünkkel, magunkkal tennénk ezt. Ja hogy ez nehéz? Persze. De talán csak az első pillanatok. De miért is? Mert jönnek a felismerések, hogy min kellene változtatni? Pl. a gondolkodásunkon? 
Fricskázunk és kritizálunk. 
Amikor azt mondjuk, hogy mindig olyan emberrel találkozunk, aminek oka van életünkben, talán időnként jó nagy tükröt is tart elénk, hát persze hogy rossz ezzel szembesülni. De mindig ezekből lehet tanulni.

Sajnos még mindig nem tudjuk elfogadni a mássággal párosuló kérdéseket, sem az embereket.
Tolerancia. 
Mit is jelent e szó?
"A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt." (Wikipédia)
Mennyire vagyunk tehát türelmesek? Nem csak másokkal. De magunkkal is?
Rohanunk, kapkodunk, siettet a főnök, a család, és egyre csak türelmetlenek vagyunk. Bizonyos céljaink elérése miatt is, hiszen mindent azonnal akarunk. 
Na akkor álljunk is meg!

Hogyan akarom elfogadni a másik embert, úgy ahogy van, ha még saját magamra sincs idő, nem kutatom, nem tárom fel a bennem lévő blokkokat, hibákat. Akkor hogyan is akarom elfogadni a másságot????? Miért is fogadnám el, a többi ember véleményét, nézetét, a testét, gondolkodását, szokásait, őt, ha még saját magammal sem vagyok tisztában?
Minél közelebb kerülünk saját magunkhoz, annál jobban elfogadjuk, megértjük és befogadjuk a másik embert. Nagy munka ez, de megéri!
Ahelyett, hogy hagyjuk ránk  erőltetni a külvilág elvárásait, mint a MÁTRIXBAN, tedd ki a kezed - állj, stop, és ne ne engedd!.
S így már el tudod fogadni magadat - a tested, a létezésed, a szerepedet-helyed a világban, s ezzel az új "befogadó" lényeddel talán még új barátok, szerelmek is megindulnak feléd. 

Oly szép ez a sokszínű világ. Miért is akarnánk egyformák lenni? Hiszen e nyüzsgő, állandóan változó, lüktető másságtól csodás minden. Nincs két egyforma ember. Még csak véletlenül se akarj a másikra hasonlítani. Hiszen TE, akit megteremtett a JÓ ISTEN, úgy vagy jó, ahogy vagy. Csakis annyit tegyél meg, de mindezt Önmagadért, ami neked épp jólesik, ami a TE épülésedet szolgálja, amitől fejlődsz, változol..... s egy a CÉL. Az, hogy jól érezd magad a bőrödben, hogy BOLDOG legyél.
Szeresd és fogadd el önmagad, s mások is ezt teszik Veled! Mert aki nem szereti és nem fogadja el önön magát, igazán soha nem fog másokat sem szeretni. Elégedetlen lesz, és mindig talál kibúvót, hibákat, és okokat arra, hogy megváltoztasson Téged, ahelyett, hogy az elfogadást gyakorolná. 

Hazatérés.....

Kedves Barátaim!

Újra itt vagyok....
Elindultam egy teljesen más világ felé... S ami ilyenkor szokás, valahogy nem azzal a fejjel, gondolkodással jövünk haza, mint ahogy elmentünk. Ez történt nálam is.
Mennyire igaz, hogy kell a változás, a más-másság meglátása, megélése. Kell, hogy időnként kizökkenjünk a komfortzónánkból. Mint ha az ember fejét mosták volna meg.
Igaz...."csak" a lányomat látogattam meg. Mélyen belül katartikus élmény volt, szembesülni egy anyának azzal, hogy gyermeke már nem a régi, felnőtt, járja az útját, s milyen hihetetlenül jól boldogul egy másik országban, mely már az élete.....s tudni (de felfogni még csak próbálom) hogy nem itt van számára az "otthon". Fájó szívvel jöttem haza. 

Na de inkább mesélek Nektek, olyan dolgokról, ami megfogott :)))))

Spanyolország fővárosában - Madridban, s környékén bolyongtunk....busszal, metróval, helyi és távolsági vonattal.
Madridban több mint 6,0 millió ember él...még belegondolni is hihetetlen. Az európai fővárosok közül a legmagasabban fekvő (kb. 600 m-rel) főváros.Szinte állandóan jár a levegő, valahogy nem is lehet érezni annyira a meleget. Amitől mi itt már ájuldoznánk, az ott pont ideális. A nagy forgalom ellenére is, a rengeteg zöld területnek, parkoknak és persze a tengerszint feletti magasságnak köszönhetően TISZTA a levegő. 

Nagyváros lévén, jól megférnek egymással a sokszínű, és sokféle nemzetek, emberek. A másság itt nem elborzasztó, hanem helyén való. A spanyol identitás ellenére is, elfogadják, befogadják a másságot. Külön kerületek vannak, ahol a homoszexuálisok, vagy különböző nemzetek lakói élnek. S ami igencsak elgondolkodtató, hogy senkit nem zavar.....teljesen normálisan kezelik....sőt...a helyiek beülnek enni, kávézni, barátkoznak...senkit nem zavar (mert tudnak elfogadni) az, hogy ki mit csinál, vagy él. 
Inkább mi éreztük magunkat talán furán, hiszen szokatlan e felfogás, hogy egy kínai étteremben - huh de jó volt... kissé ügyetlenül, de pálcikával ettünk - betér a spanyol enni, és "elfogadja", szereti a más nemzet ételét, szokását.
Ugyan ez volt a helyzet egy indiai étteremben, s a homoszexuálisok negyedében is olyan jól megvolt mindenki mindenkivel, hogy szint fel sem tűnt hol járunk...de persze tudtam :))))

Na és az állandó, hangos beszéd???? 
Élnek...tudnak élni!!!!!! Kint az utcán, együtt, családdal, gyerekkel, öreg nagymamival, nagypapival, kutyával, szomszéddal, ismeretlennel, mindenki mindenkivel szóba áll. 

S ami számomra még mindig felfoghatatlan, pedig már voltam kint, hogy VAN CSALÁDI ÉLET. Van család. Van apuka és anyuka. Léteznek szerepek, mint nő és férfi, s tolerancia egymással és mindenkivel.A családok összefognak, összetartanak. A gyerekek központi helyet foglalnak el a spanyolok mindennapjaiban. Mindent a gyerekekért jelszóval!!!!

Az emberek adakozóak, segítik egymást....na ez is az, amitől elképedtem. Például a metrón, vagy a vonaton, amivel több esetben is találkoztam: Ülünk...és jön egy ember, aki hangosan elmondja életének tragikus történetét .... ki a szívoperációjára, ki a családjára gondolván...és az emberek adakoznak, pénzt. De nem mint egy koldusnak, hanem a mint egy bajbajutott embernek, adnak, segítenek, mert még van szívük, és éreznek. Átéreznek. S nem csak a gazdagabb teszi ezt, hanem az egyszerű polgár..... No comment. 

Sajnos a magyarországi viszonylatokban, sok városban zárnak be a pici, magánüzletek. Na itt virágzik rendesen. Picinyke cipőbolt, kávézó, zöldséges, stb....egymás hegyén hátán. Pedig ott is vannak nagy bevásárló központok. de jól megférnek a kis, és magánkereskedők egymással. A nagyok valahogy nem nyomják el a kicsiket. Az tény, vigyáznak a helyi értékeikre, van identitásuk!!!! Na ezt kellene nekünk is megtanulnunk. 

Tömegközlekedés. Te jó ég! Mint ha valami varázsszőnyegen ültem volna. Órási távolságokat jártunk be - na jó a lábam időnként majd leszakadt, mert mindent látni szerettem volna - de ez a szervezés???? Miután igencsak nagyok a távolságok, s rá vannak utalva, hogy menjenek, utazzanak, ezért a közlekedést példamutatóan megszervezik. A kényelemről nem is beszélve. 
A buszokon külön helye van az idősebbeknek, terheseknek, még gyerekülés is van!!!!!! S ezekre a helyekre nem ül senki, csak az, akinek szól. 
A távolsági gyorsvonatnál kb. úgy éreztem magam, mintha a reptéri utazásnál. Csomagok átvizsgálása, kézi táska is.... s peron mellett csak egy "segítő", mondjuk kalauz féle volt, mert annyira gépesített minden, hogy emberi segítségre nincs is szükség.
A távolsági buszpályaudvar csarnokában....pálmafák...teknősbékák...padok...kávézó volt....s persze az elképedt Melinda csak nézett, és nézett, és nézett :))))) 

A sok finomságokról, kulináris élvezetekről, a látványosságokról, kiállításokról, a tájakról külön könyvet lehetne írni, milyen csodás volt...
Időnként csak ültem egy kávé mellett, vagy a földön, lépcsőn, és csak néztem az embereket, figyeltem, hogyan élnek, mit csinálnak, s jó volt benne lenne e színes forgatagban. De ugyan olyan jó volt elidőzni a csodás, hófedte hegy látványában, mely miden honnan látható volt, vagy egy parkban a különleges fákban, virágokban, egy Sorolla kiállítás képeiben, a házban, ahol a festő élt,.......Segovia városkában - mely római kori vízvezetékéről híres, Alcalá de Henaresben - ahol Don Quijote életre keltője, Cervantes született. 

De most újra itt vagyok, s megyünk tovább.
Az élet nekem itt folytatódik, csak valahogy másképp, mint eddig. Az új élményektől, új dolgoktól, bennem is megújult valami....s egy új "szemüvegem" lett, kicsit már másképp látom a világot :))))
Ha tehetitek, utazzatok, menjetek el, lássatok mást, mint ahol éltek, ismerkedjetek új emberekkel, legyetek benne a "másban", mert ezektől az élményektől leszünk gazdagabbak, s nem az arany ékszertől, vagy bármi más felesleges dologtól.

Ölellek Benneteket!!!!!!

S egy kis ízelítő képekben: