A változás örök....Te hogy érzed magad benne?

Fránya egy dolog, az emberi elme. Időnként eszeveszett mód akarunk megújulni, de azonnal. Külsőleg, belsőleg....rohanunk új ruhát venni, vagy a fodrászt zsibbasztjuk le egy másik frizuráért. Netán a munkahelyről futnánk a világ végéig agyas főnökünk miatt. A másik pillanatban meg görcsösen ragaszkodunk az idejét múlt eszmékhez, szokásokhoz, a régi életünk apró rezdüléseihez, s még egy akkor még csodás szerelem emlékétől sem tudunk megszabadulni.

Mi dönti el, hogy jó vagy rossz egy változás?
Miért nem reagálunk ugyan úgy a változásokhoz?
S miért pánikolunk be, mikor nem tudjuk végkimenetelét egy dolognak?
Hol van a kutya elásva?

Jó pár évvel ezelőtt - tán nem véletlenül - de érdekelni kezdett a kelet rejtelmei, az akkor még felfoghatatlannak tűnő nyugalmas világ. A nyugalom, a nincs mit veszíteni, a zen állapot, a középpontban maradni, a jó után jön a rossz, az "állandósult változás" fogalmak eleinte bizony nem találtak megértésre. De valami-valami van benne. S persze jöttek a kutatói munkák, egyre jobban ástam bele magam e különleges, hívogató, megoldást sugalló eszmékbe. S igen, valóban létezik megoldás.
A nyugati, őrülten rohanó, megfelelni vágyó, mindig görcsösen akaró, erőn felül teljesíteni, a felhalmozás, a tékozló és viszályt keltő, romboló eszmék, ideák után, felüdülés és öröm e más gondolkodás és élet. Az időt nem lehet és nem is kell visszaforgatni, s persze sokszor mondom: "az is én voltam......ez van". 

Az elfogadás, az élet törvényeinek megértése sokban segít, hogy az, ami épp van, velem, körülöttem, amit most látok, érzek, megélek, okkal van, s még ha nem is tetszik...de részese, oka vagyok a történésnek.  S milyen könnyen mondjuk, mikor jó dolgok vesznek körül, "hát persze"...de a rossz helyzeteknél mindenki más inkább hibás, mint én. De miért is?

Döntünk....vagy nem. Lépek e ki egy helyzetből, vagy nem? Hagyom e hogy bántsanak, birtokoljanak, okoljanak, érzelmileg-fizikailag-anyagilag, bárhogyan is, hogy egy másik ember mit tesz velem? Fel merjük e vállalni döntéseinket, a súlyát, s ezzel együtt a jövőre nézve életünk, sorsunk alakulását. Ami mindezektől fog alakulni - tehát jól vagy rosszul. "Aki mer, az nyer!"

A változás jó, mert lehetőség egy új helyzet, érzés, egy dolog megszületésére.
S miként reagálunk rá, az voltaképp a bennünk lévő blokkokból, téveszmékből, kilátástalanságból ered, vagy jó értelemben a már szabad és könnyű lelkünk segít az öröm átéléséhez.
A pánik pedig nem más, mint a FÉLELMEK rabságának, a korlátok, blokkok kötelékei, melyek visszahúznak és nem engedik, hogy másképp élj, dönts.
A választás a Te kezedben van. S ezzel együtt a jövőd kimenetele - az, hogy BOLDOG vagy BOLDOGTALAN leszel.

Kérdezd csak meg magadtól:
Vágysz egy új munkahelyre?
Utazni szeretnél, új tájakat bejárni?
Akarsz e újra boldog és izzó szerelmet?
Bőséges életet?
Stb.

Remélem a kutyát nem ásod el, de ha már az ásó benne van a kezedben, temesd el a múltat.....s kezdj új életet.!

Ollé - Melinda