2013. április 25., csütörtök

Sorsok - sorsévek - sorsfeladatok.....mindenkinek más és más

Micsoda különleges évet is írunk......
Körbenézek a családom, a barátaim, az ismerőseim között, s időnként kapkodom a fejem....te jó ég..... az égiek bizony nem unatkoznak....jó kis feladatokat állítanak nekünk, tanulás, okulásképp.
Neked, nekünk, nekem.....mindenkinek más.
Örülünk, mert jó dolgok történnek velünk.
Sírunk, mert valami fáj.
De hisz minden értünk van, rólunk szól. Arról, hogy mennyire fejlődünk, épülünk, mire vagyunk képesek, meglátjuk-e az értelmét életünknek.


Sorsévek.
Ha visszatekintesz múlt éveidre - mit tanultál? Tennél valamit másképp? Levontad a tanulságokat? Más emberré váltál? 
Sokszor mondjuk, hogy nincs ok nélkül semmi. De nincs ám! 
Nem lehet sémákat húzni, nem teheti mindenki azt, mint a másik ember. Az egyén, a körülötte élő szereplők, a családi minták, sorsfeladataink szivárvány színűek - mint mi magunk emberek is. Lehet-e akkor koppintani a barátomtól, kollégámtól? Nem.
A sorsévek periodikusan újraismétlődnek....olyan, mintha megkérdezné Tőled az élet: "na, tanultál? vagy ismételjünk? esetleg továbbléphetünk?"

Sorsfeladatok.
Egy életre szóló utazás, kaland, út, mely minden embernek más. Hol nehéz, hol fájdalmas, hol azt mondod, nem bírom tovább, de olykor meg repülsz, a mennyekben érzed magad, boldog vagy - mert végre az utadat járod. De azok a fránya pofonok mennyire kellenek. 
Az élet mindig jelez.....észre veszed a jelzéseket? Látsz? Hallasz? Vannak megérzéseid?

Kérdések, melyek irányt mutatnak Neked sorsfeladatok terén:
Vannak e olyan megoldásra váró feladataid - melyek időnként újraismétlődnek, időről-időre felbukkannak?
Milyen konfliktusaid vannak családban, párkapcsolatban, barátokkal, ismerősökkel?
Mi okoz nehézséget az életedben?

Próbálj meg válaszolni, de őszintén. Ezek azok a pontok, melyek a sorsfeladatod megoldására ösztönöznek, utadra terelnek, s ha sikerül megbirkóznod vele - feloldást kapsz, a göröngyös út egyszer csak kiegyenesedik...és boldog lehetsz. A negatívnak vélt események nem baj,hogy léteznek. Szinte kezedbe adják a lehetőséget, hogy old meg, dolgozz vele. S ha ebből a nézőpontból tekintesz magadra - már mindjárt nem is olyan nagy probléma, ami épp történik Veled. 

A kulcs a Te kezedben van, a megoldás lehetősége is. Önmagadban keresd meg az okokat, s ne másokat hibáztass.


         


2013. április 18., csütörtök

Élet a válás után - Újjászületés.




Szeretnék Veletek megosztani egy hozzám írt levelet.....engedélyt kaptam rá.
Teszem, mert talán sok embernek adhat erőt, azért hogy tisztán lássák az életüket, s hogy minden helyzetben lehet dönteni. 
Vannak olyan helyzetek, melyek először fájdalmasnak tűnnek, de ha jól belegondolsz - mi is fáj? A valóság? Mindenki a saját életéről dönt. Sokszor fogjuk másra, vagy más dolgokra, miért is nem lehet ezt, vagy azt tenni. Kifogásokat gyártunk - megy tovább az idő. S egyszer csak azt veszed észre - elment melletted az élet.

A levél tartalma csak egy szemelvény - egy piciny részlet egy ember életéből.
Általánosítani nem szabad, hiszen mindegyikünk élete más és más.
A lényeget vedd ki belőle, azt, hogy igen - lehet dönteni, még ha fáj is. S lehet új életet kezdeni. 

Mindegyikünk életében van egy pont, akár munkahely, párkapcsolat, család, bármi, mikor azt mondjuk - állj!!!!! /Önvizsgálat, helyzetem értékelése, felülvizsgálata, mit szeretnék valójában, mik a céljaim, jó úton haladok-e, hogy érzem magam "ebben a helyzetben", stb./ Sosincs késő újrakezdeni - bármit is!





"Kedves Melinda!

Többször szerettem volna már írni, de most jött el az ideje.
Mesélni szeretnék, hogyan is alakult az életem, mióta találkoztunk.

Már az elemzést feltáró kérdések után tudtam, nagyon nagy dologba vágtam bele.
Sokszor nem is értettem, miért teszed fel azokat a kérdéseket.
Magamon is meglepődtem a reakciókon.

De az igazi meglepődés, a SOKK, az elemzés után jött.
Igaz, mondtad, hogy nagyon nyíltan, és őszintén fogsz beszélni, mert csak akkor látod értelmét.
De hogy ennyire meg fog viselni, sosem gondoltam. Pedig ez rólam szólt, talán pont ezért is fájt.
Most már utólag tudom, ha ez nem történik meg, sosem lépek meg dolgokat, nem tartok ott, ahol most vagyok.

Voltak és vannak körülöttem barátok, család, de hiába mondták időnként, hogy lássak már végre - valahogy nem mozdultam el, nem vettem észre, amit kellett volna. Az előadásod után gondoltam, te úgy is kívülálló vagy, talán te másképp is látod a dolgaimat, nem ismersz, s mert érdekes volt, amiket meséltél - mi veszteni valóm is van?

Féltem, hogy mi lesz velem, a gyerekeimmel, a munkahelyemmel, hogy miből fogok megélni, ha döntök.
Tartottam az idős szüleimtől, akiknek a válás falun - szégyen.
Tulajdonképpen mindentől féltem.
Egy picit meséltél magadról, hogy igen van élet a válás után is.
Erőt adtál.
Csalódott voltam, kudarcnak éltem meg a házasságunk tönkremenetelét, kerestem az okokat és hibáztattam magunkat, magamat, hogy mit csináltam rosszul.
Sok idő telt el - de meghoztam egy döntést, mert már nem bírtam az állandó veszekedéseket, a nagy gyerekeim is ellenem fordultak, hogy milyen apa lettem.
Egyedül éreztem magam, csődtömegként vegetáltam nap mint nap.
Aztán leültem a családommal és beszélgettünk, borzalmas nehéz volt, őszinte voltam a feleségemhez is, már nem bántottam, kértem, hogy oldjuk meg minél szebben, ha már lehet szépnek nevezni a válást. A gyerekekkel elmentünk sétálni, ott nyíltam meg nekik is. Előbb kellett volna - nagyon. Nem is értem, mitől féltem. Mi veszteni valóm is van? Hiszen szinte mindent elvesztettem. A családomat.
A házasságomban most már látom, miért mentem bele szeretői kapcsolatokba, pillanatnyi boldogságra vágytam, s persze arra, hogy adni és kapni tudjak. Ott éltem ki magam szexuális téren, úgy ahogy a feleségemmel nem tudtam. De ezek a kapcsolatok nem voltak többek, mint pillanatok - és zuhantam tovább a mélybe.
Lehet rosszul döntöttem, de a lakást a nejemnek és a lányaimnak hagytam meg. Ez olyan bűnbocsánat. Albérletbe mentem. A személyes dolgaimat és jó pár emléket hozta el, az autót, és a kiskertet kértem még. Ezzel úgy éreztem, hogy talán nem túrom fel az ottmaradottak életét.

Hála isten, jó főnököm van. Vele is beszéltem. Kértem, hogy adjon több munkát, akár vidékre is megyek tárgyalni, jobb ha lekötöm magam.
S persze ahogy tanácsoltad, elkezdtem futni is, újra, letettem a cigit is. Kínok gyötörnek - a testem  is szenved. De most erre van szükségem.
Új életre.
Esténként végre elővettem az verseimet, milyen régen nem írtam. Most egy kicsit szomorú, amit írok, de ez van.
Kerestem olyan oldalakat, ahová be lehet küldeni írásokat, verseket. Egy helyről már választ is kaptam. Amikor mondtad, hogy vannak ilyen oldalak, nem hittem benne, főleg abban, hogy valaki olvasni is fogja, nem hogy értékelik is. Egy versíró pályázatra is jelentkeztem - nyeremény, hogy megjelentetik internetes oldalon az első 10 jó írást. De jó lenne, ha nyernék.
A lányaimmal egyre jobb a kapcsolat - kezdik megérteni, hogy nem ellenük vagyok. Igaz, még keveset találkozunk, de már ez is haladás, ami van. Türelmes vagyok, hagyok nekik időt.
A nejemmel már nem bántjuk egymást, mind a ketten beláttuk, ezt már nem lehet megmenteni. Jobb ez így.
Azért az fáj, hogy a nejemnek már udvarlója van - hamar túl tett rajtam. De megértem. Joga van hozzá.

Nem akarok most semmilyen kapcsolatot - újraépítem az életem.
Lettek célok, ahogy mondtad, tervek (eleinte bevallom semmilyen célom nem volt, nem is értettem miért is kell?) de ahogy kezdtem összeírni, jöttek a gondolatok, egyre több. Megnéztem a Bakancslistát - de jó film. Hátha nekik van listájuk - nekem is kell!
Találkozom a régi osztálytársaimmal, a munkahelyi kollégákkal járok focizni, na meg persze sörözni egy kicsit, de kiengedem a gőzt. A hétvégék azok még nehezek, nem találom fel mindig magam, és hát a családos haverok sem érnek rá mindig. Kénytelen vagyok magammal lenni. Ez is új.

Kezdem látni a kiutat, új szokásaim lettek, még furcsa az új Jocó, de érdekes. Egyszer mondtad, hogy milyen az újjászületés - most már értem. Hu de nehéz - de jó.

Elköszönök - de majd még írok, és beszámolok az Új emberről.

Köszönök mindent!

K.József

2013.04.17. 10.23


És még valami!
Olvasom az oldaladat a neten, gondolom más embernek is van problémája. Ha gondolod oszd meg a storyt másokkal is, nem hiszem hogy rám ismernének még ebből, de okulásra talán még jó lehet. Nekem biztos az lenne.

Minden jót - jelentkezem majd!

József


2013.04.17.  10.24."

2013. április 6., szombat

Életképek munkáimból - Anya és Fia kapcsolata.

Milyen is egy jó energia képlet?

Az alábbi kép egy anya-fia energia kapcsolatát ábrázolja.
Egy kis magyarázat, hogy értsétek az energiák egymáshoz való viszonyát:
Vannak MEGERŐSÍTŐ, KORLÁTOZÓ, ÉS  GYENGÍTŐ energiák.
Jó esetben ezek az energiák, akár mind a három is, de léteznek, s a két ember guaszáma, a karakterszáma és az energetikai száma között, egymással kölcsönhatásban vannak. A legfontosabb a MEGERŐSÍTŐ - vagyis tápláló energia. A KORLÁTOZÓ energia sem feltétlen rossznak számít, hiszen vannak olyan tulajdonságaink, melyekhez pontosan erre van szükség. Pl. kimondottan jónak számít, ha a tűz elem korlátozza (megolvasztja) a fém elem keménységét. A gyengítő energiák - már a szóból is pontosan értelmezhető - az egyik ember energiájával "gyengíti" a másik embert, úgymond "lefogja". Sajnos ez nem túl szerencsés. Akkor nevezünk egy összehasonlító képletet jónak, szerencsésnek, ha a két ember között az energiák KÖLCSÖNÖSEK, KIEGÉSZÍTŐ jelleggel bírnak...úgy mond oda-vissza áramolnak.



De mit is jelent ez az ábra?
Azt hiszem ez számotokra is egyértelmű.....ez a képlet nagyon nem szerencsés.
Nem véletlen keresett meg a felnőtt férfi "gyermek".
Szinte gyermekkoruk óta nem volt jó viszonyuk. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy valahogy nem volt semmi, csak él, létezik egymás mellett két ember.
De egy családi kapcsolatban ilyenkor nem mondhatjuk, hogy vedd a kabátot és viszlát.
Még szerencse, hogy nem párkapcsolatról, vagy munkahelyi kapcsolatról beszélünk....mert ebben az esetben igen hamar "törésre" kerülne a két ember kapcsolata.
A teendő ebben az esetben az ELFOGADÁS,  a SZERETET,  HÁLA.
Elfogadom, és megköszönöm, mint gyermek hogy édesanyám a világra hozott és segítette eddigi utamat. Szeretem őt úgy, ahogy van. Hálás vagyok az eddig tőle kapott dolgokért. És nem bántom őt, azért, amit nem kaptam meg, vagy amit nem valósíthattam meg az életemben.

 

"Hogy ezt miért nem tudtam előbb? Mennyi mindent csináltam volna másképp? De nem bánom, még annyi mindenre van időnk." Soha nincs késő feltárni a problémákat és újratervezni életünket.

A szeretetet nem lehet kiharcolni, kierőszakolni. Az vagy jön, vagy nem.
A felmerült problémák a két személy között is felnőtt korban jöttek ki...mikor már kellően "érezhető" volt a szinte semmi, közömbös állapot.
Ami érdekes ebben az esetben, hogy a tényfeltárás után, mint egy súly, egy teher esett le a "gyermekről"....hiszen most már nem keresgéli tovább az okokat, a miérteket, nem megy bele már több vitába, nem bántja az édesanyját..... a puszta megértéssel blokkok szabadultak fel, s a kapcsolat átbillent a szeretet felé. S ezzel a legnagyobbat tette. Átminősült a kapcsolat. A "ho'oponopono módszer" fantasztikus segítség az ilyen esetekben. 


S mint mindig, most is, újra találkoztunk egy idő után.
Elmesélése alapján az első reakció a hárítás volt, a kudarc, a fájdalom, hogy neki miért ez jutott részül. Aztán feldolgozásra kerültek a problémák. Megkönnyebbült. Elengedte az összes sérelmet..s helyébe már a szeretet lépett. Nagyon sokat javult kapcsolatuk....sokkal többet hívja, keresi, és látogatja meg édesanyját. S a felesleges viták helyébe - kellemes beszélgetések és a megértés került. 




2013. április 3., szerda

Életképek munkáimból. "Kemény Nő vagyok....s hogyan hagyjam kint a nadrágomat az ajtó előtt?"


Sokszor mondjunk, hogy egy másik személlyel való találkozás...nem véletlen.
Az meg főleg milyen nehéz, mikor társunk, párunk személyében kapunk egy jó nagy életfeladatot.
A női viselkedési formák, életfeladatok, a családban betöltött szerepek, a gyerekekkel való foglalatosság, a munkahelyen való megfelelés.....igencsak megváltozott az elmúlt évtizedek alatt.
Sok NŐ nem találja a helyét, s nem tudja beilleszteni, a különböző napi teendőik közé a rájuk váró feladatokat.
Egy ilyen helyzetben lévő - vezető beosztásban dolgozó hölgy keresett meg.
Munkahelyén fantasztikus sikereket ért el....egy nagyobb csoport vezetője.
De - párkapcsolatában ezzel arányban kudarcot vallott.
Beszélgettünk....s már szinte tudni lehetett személyiségének "elemét".
6-os fém elem. Többi számai is igencsak "kemények" voltak.
Sorsévét tekintve pont abban az évében volt - 5. ingadozás éve - mikor minden felborulhat...munka, család, lakás, anyagiak..bármi.


A beszélgetés során kiderült, hogy sajnos már a gyerekeivel sem találja a hangot, tulajdonképpen már nem is ér rájuk, szinte mindig úton van, tárgyal, az apa végzi el helyette a női feladatokat is. Párkapcsolat? Már szinte nem is lehet erről beszélni. Szexualitás...."mikor is voltunk utoljára együtt? nem is emlékszem..."
Egy ilyen típusú személyiség szinte öntudatlan az ellenkezőt választja.
Hiszen két dudás vajmi soká fér meg egymás mellett.
Na de mi van akkor, ha felcserélődtek a szerepek és egy nő a keménységével társul egy relatív lágyságot képviselő férfival?
Előbb-utóbb komoly bajok lesznek.
Senki nem éli meg szerepét - a nő irányítani kezd már nem csak a munkahelyén, s kit? Otthon a férjet, a gyerekeket is.
Fő szlogenem ebben az esetben: HAGYD KINT A NADRÁGOT AZ AJTÓ ELŐTT, S LÉPJ BE MINT NŐ, MINT ANYA, MINT FELESÉG!
Nagyon nehéz - főleg mikor már évek óta gyűlnek a problémák.
A 6-os fém elemben szinte egyáltalán nincs jin... tehát női elem. jangos, férfi energia a jelentősebb.
S mondjuk egy férfinál még talán nem is annyira probléma, de egy nőnél igen.
A tudatosságnak itt kulcsfontosságú szerepe van.
Megbeszélésre kerültek a különböző technikák a társsal, gyerekekkel való viselkedésben,  a hogyan tovább...mielőtt még teljesen felborul a családi élet, s válásra kerülne a sor. S miután egy több éves házasságról volt szó - fontos téma a szexualitás is...a "hogyan vigyek újra pezsgést az ágyba?"
Fontos, hogy legyünk nagyon őszinték ilyenkor magunkhoz. A családdal való kommunikációnak is nagy szerepe van...hiszen új "ütemterv" készült.
S bizony meg kellett tanulni nemet mondani...átszervezni a munkahelyi "leosztásokat"...tehát inkább vezetni, irányítani, mint a dolgozók helyett dolgozni. Fontos, hogy a dolgozók véleményére is jobban támaszkodjunk, több feladat került kiosztásra. Előtérbe került a bizalom a kollégák felé is. Ezzel együtt több idő maradt a családra...s beiktatásra került a "csak kettesben" program. A gyerekek nagyszülőkhöz kerültek hétvégére havi egy alkalommal és újra "mézédes" pillanatok lángoltak fel. Utazás, közös programok.... Igen - lehet több év után is felkorbácsolni a szexualitást...
S persze idő kell mindenhez...ebben a helyzetben is.
A családban mindenki élete megváltozott...s ez időnként jó nagy port kavart fel...de megértésre találtak a nézőpontok, a szerepek, a feladatok.


Egy hosszabb idő után újra találkoztunk...s milyen jó volt hallgatni az új sztorikat.
A család minden tagja keményen dolgozott....sokat segített mindenki a másiknak...
De megérte - mindenki a helyén van, a "szerepében" - és a nadrág most már kint marad az ajtó előtt :))))))