2013. január 17., csütörtök

Keleti és nyugati vallások, filozófiák különbözősége. 2. rész.

Az európai ember számára ínyencségnek számít a keleti tanokban elmerülni, de ugyan úgy a kulináris világban, a művészetekben, s minden más egyéb test-lélek-szellem szintjén működő dolgokban.
Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk, vagy legalábbis hogy jobban megértsük a "miérteket" el kell időznünk e világban. Körül kell járni, hiszen a látásmódban, a megközelítésben rejlő különbségekben van a kulcs.



A nyugati ember túlontúl racionálisan gondolkodik, ami persze nem baj, hanem tény. A keleti gondolkodás teljesen magától értetődőnek tartja, hogy a megfigyelésre épülő racionális okoskodás útján sem lehet tökéletesen megismerni a valóságot. Ehhez ugyanis szükség van egyfajta logikai úton ki nem fejezhető intuitív bölcsességre is.

Sokszor próbáljuk az ok-okozat összefüggéseit megfejteni - tehát visszafelé haladva (a múlt megértése által) sem mindig juthatunk el a végső okhoz. Mert hisz a jelenségek kölcsönösen okozzák egymást, s ezért a végső okról beszélni ugyanolyan értelmetlen, mint azt kérdezni - melyik volt előbb? Tyúk vagy a tojás?

A nyugati világ számára a pusztulás, a megszűnő dolgok elengedése és elfogadása is problémát okoz. Ennek ellentettjeként a kelet viszont pont hogy "normálisnak" tartja, annyira, hogy mivel körforgásban vagyunk - egyszer lent, egyszer fent - bármikor megjelenhetnek újra. Elfogadja, hogy két állapot van, s ezzel együtt a LÉTEZÉST (manifesztálódott, tapasztalható, megnyilvánuló állapot)  és NEMLÉTEZÉST (még meg nem nyilvánult, lappangó állapot) is. Tehát a dolgok e között a két állapot között billegnek, mintegy körforgásban vannak.

Csak egy példa erre, egy hindu bölcselet szerint: 
"A fenyőfán a tobozok vannak, ezekben pedig fenyőmagok teremnek. Amikor a fenyőmag a földbe kerül, elpusztul, ámde mivel magában hordozza a fenyőfa lappangó potencialitását, belőle újból fenyőfa fog manifesztálódni, és az majd újabb fenyő magvakat terem."

Felismered magadban, magad körül a KÖRFOGÁST, az ÚJRA MEGISMÉTLŐDŐ DOGOKAT?
Sokszor félünk ezektől, megijedünk, pedig ugyan az sosem következik be. Más történik, csak a szituációk ismerősek. Olyan ez, mintha megkérdezné az ÉLET: megtanultad a leckét, no és most mit lépsz erre?

Folyt.köv.






Nincsenek megjegyzések: