2012. szeptember 28., péntek

Vers egy Nőtől, Nőkről, de nem csak Nőknek!


Mi NŐK.

Mi nők szeretünk lenni, csak úgy a létezésnek élni.
Befogadni, várni, érezni, és életre hozni, megalkotni, s megszülni a csodát.

Mi nők szeretünk szeretve lenni, s szerelemben meghalni,
kedvesünkkel egy életre közös útra lépni.

Mi nők szeretünk ölelni, ölünkben érezni, lüktetni,
az érzékek végtelen rejtelmeiben elveszni.

Mi nők nem felejtünk, csak remélünk,
megbocsájtunk és szeretünk.

Mi nők otthont teremtünk,
szépséget és nyugalmat,
melegséget és örömöt adunk.



Simogatunk és bántunk,
Adunk és befogadunk,
Sírunk és nevetünk,
Álmodunk és valóságban élünk.

Meghalunk olykor, de újjászületünk,
Temetünk, de továbblépünk,
Oltalmat, vigaszt, támaszt adunk,
szerelmet remélünk, s a csillagokban hiszünk.

Látni és láttatni akarunk,
érezni és éreztetni, hogy vagyunk,
a színek és illatok birodalmában,
a fények és ízek világában,
a reménység és hit egében,
elrejtőzni, s elfeledni az időt.

                                                                                
S igen, néha lehet, túl sokat, és sokszor
csacsogunk, vitázunk, tévedünk, és vétünk.
S egy megrajzolt, hatalmas rózsaszín felhőben élünk.

De Ti FÉRFIAK, kik megteremtettétek  a Világot,
engedjétek, hogy mindezek lehessünk.
Hogy hol?
Mellettetek, veletek, előttetek, mögöttetek,
a karjaitokban, lelketekben.
A mindenségben.
Mert nélkületek, nélkülünk csak szürke semmi a VILÁG.

CSÍÍÍÍZ

2012. szeptember 23., vasárnap

Színház az egész Világ!

Elvárások, játszmák, keménység, kifelé való élés, hazugságok, befelé fordulás-bezárkózás, érdekkapcsolatok, rohanás...

Ezt várna el tőlünk az ÉLET?
De!
Mi is ennek ellenkezője?
Mi és ki is vagyok én? (Hát egy "örömbogyó"!)
Hogyan is teszek mindezek ellenére?


- Nincs elvárás -mert akkor csak az általam elképzelt dolgoktól leszek jól, s ha nem az történik, jön a csalódás.
Játszmák - időpocsékolás, idővel mindenre fény derül.
- Keménység - lágy vagyok, mert NŐ vagyok: érzelemmel, időnként könnyekkel, szerelemmel és szeretettel teli, simogatással, befogadással, odaadással.
- Kifelé való élés - miért mutassak mást, mint ami van? Nem hordok álarcokat, azt adom, ami belül van.
- Hazugságok - egyfajta félelem, mert nem merjük felvállalni azt, ami van. Ezzel is csak bonyolítjuk az életet.... a fenét, isten ments - no para.
- Befelé fordulás, bezárkózás - nem építek várfalakat, beengedem a fényt, szeretetet, a segítő kezet.
- Érdekkapcsolatok - érdekből szeretni? érdekből kötődni? üzletben, barátságban, szerelemben?????? Egyszerűség, tisztaság, átláthatóság - ennek van jövője.
- Rohanás - lenyugodni, lecsendesedni, megtalálni az egyensúlyt, a harmóniát minden szinten - azért esténként jó futni :)

Észreveszed magad körül a zajos, lüktető világban az ellenkezőt, a szépséget?
Tedd - mert jó.
Miért? Mert jó élni, nevetni, szeretni és szeretve lenni.
Ollé!

2012. szeptember 20., csütörtök

GPS élet. Zsákutca vagy ÚJRATERVEZÉS?




Nem, ez itt nem egy telefonguru ajánlata lesz. De mint hasonlóság villant be, mire és miként használjuk a navigációs rendszert a hétköznapi életünkben.

GPS - jó ideje beköltözött mindennapjainkba.
Rohanunk, sietünk, tájékozódni kell.
Merre?
Hová is?
Hogyan is jutok el?
Megadjuk a koordinátákat, aztán uccu, megyünk neki a világnak.
És néha milyen érdekes, de így is időnként eltévedünk, zsákutcába futunk.
Hiba csúszik a gépezetbe.
Ebben a tökéletesen megformázott, "műanyag" életben, semmi hiba nem történhet.
Nem így vagyunk a saját életünkkel is?


Előre mindent ki(akarunk) számítunk, megtervezünk, előkészülünk, mereven-görcsösen feszülünk bele az ÉLETBE.
S mi van, ha nem megy?
Ha eltévedünk?
Ha nem sikerül?
A jól kiszámított életünk, időnként mint egy kártyavár - pufffffff - összedől.
De!
Célok kellenek - nagyon is.
Kicsi-közép-hosszú távú célok.
Cél nélkül nincs élet. Az az ember, aki csak van, az halott, értelmetlen vegetál a világban.
Nem az a baj, ha lecsüccsenünk, ha tévedünk, ha időnként megtorpanunk. A baj az, ha nem megyünk, ha nem merünk felállni, továbbmenni, ÚJRATERVEZNI.
Ha görcsösen ragaszkodunk régmúlt ideákhoz, ha nem ismerjük fel a változás, változtatás tényét, ha nem kérünk segítséget, ha nem lépünk idejében, s talán a legfontosabb - elfogadni, hogy hibáztunk (na és????), na de gyerünk - rázd meg magad - és menj tovább.
Új utakon, út tervezéssel, új célokkal.
Telefonodon elfogadod azt, hogy hibázik, hogy időnként eltérít?
Bosszankodsz? Hát persze!
De újra bepötyögöd a címet, más lehetőséget keresel, újratervezel.
Na de és a saját életedben miért nem teszed???????

Újratervezés!
Új élet!
Új lehetőségek!
Új emberek!
Új szokások!
Új célok!
Újdonságok!
Hm de jól hangzik.

Neked is?

2012. szeptember 11., kedd

Térrendezés - Miért erősítünk bizonyos életterületeket?



Jobb megértés végett, úgy gondoltam elővesszük a testünket :)
Ha azt mondod fáj valami - persze a fájdalomtól függően - jobb esetben orvoshoz (természetgyógyászhoz, stb.) fordulsz. Segítséget kérsz. Az orvos mit tesz ilyenkor? Feltárja a betegség okát, diagnosztizál, s a betegségtől függően kezdi el a terápiát, hol kisebb, vagy nagyobb beavatkozást igénylően.




Amikor életünk bizonyos területein problémák vannak - valahol mi is így cselekszünk.
Van, amit mi is meg tudunk oldani, de van, amihez szakember szükséges.
A feng shui tanaira lebontva, időnként elég, ha a személyiségünk jobb megismerésére törekszünk, vagy épp aktuális elakadásainkat vesszük szemügyre, de az is lehet, hogy környezetünk (otthonunk, munkahelyünk) térrendezésében kell változtatnunk, vagy mindezeket együtt.

A "betegségek" kezelése esetében sem az egész testet "gyógyszerezzük". Ugyan egészében kell látni, vizsgálni,  de a bajra fókuszálva kell megoldást keresni a problémára. Így vagyunk ezzel a térrendezésnél is.

Mindig az egész teret, környezetet nézzük, de az éppen szükséges, élethelyzetünknek megfelelő részt kell erősíteni. Sokszor látom, tapasztalom - s ezzel a legnagyobb energetikai bajt lehet létrehozni - hogy minden terület "túl" van erősítve. Összekuszálódnak az energiák - s a dömping már inkább rombol, mint sem használ. 
Nem lehet egy kaptafára húzni sem az erősítéseket. Ez olyan, mintha mindenkinek ugyan azt a gyógyszert kellene bekapkodnia, vagy sportolnia...... Időnként radikális változtatásra van szükség, de lehet, hogy csak az életfelfogásunkon, életvitelünkön kell változtatni. Tehát a térrendezésnél sem mondható ki, hogy mindenki csak a feng shui boltokban kapható dísztárgyakat rakja ki, s a baj azonnal megoldódik. 

Személy szerint jobban szeretem a minél jobban térbe, környezetbe beilleszkedő, nem feltűnő, de célzottan, tudatosan megválasztott szín, anyag, forma, vagy egyéb kiegészítők alkalmazását, mint sem a koloniál bútorra kihelyezett Buddha szobrocskát.
Egy családon, közösségen belül is mindenkinek másra van szüksége. S akkor még nem is beszéltünk az épp aktuális sorsévekről.

Összegezve:

- élethelyzetünknek megfelelően, csak az aktuális életterületet erősítünk.
- erősítéskor harmóniára törekedjünk - mellőzzük a feltűnő, hivalkodó, oda nem illő tárgyakat.
- mindig az egész teret vegyük figyelembe, de egy közösségen belül (családoknál, munkahelyen, üzletben) is nagyon finoman, esztétikusan erősíthetünk egyénre lebontva.
- nem erősítünk minden életterületet
- minden sorsévben más fontos, tehát évente vizsgáljuk át környezetünket.

Fontos!
Semmilyen térrendezés nem ér célt, ha először nem a tisztítással kezdjük. Kacatoktól szabadulj meg! Add tovább, dobd ki!

2012. szeptember 6., csütörtök

Erős Nők - gyenge Férfiak? A látszat csal!



Társas lények vagyunk.
Életünk során sok mindenhez alkalmazkodunk.
Már születésünk pillanatában belecsöppenünk egy családba, közösségbe.
S innentől kezdve szinte életünk utolsó percéig "vagyunk" valahol, alkalmazkodnunk kell, hacsak nem egy lakatlan bolygóra költözünk.



Alkalmazkodni nem csak emberekhez kell, hanem különböző élethelyzetekhez is.
Sokszor nem várt, előre nem kiszámítható dolgokhoz, s még ha meg is tervezzük életünk folyását, még akkor is próbára tesz bennünket a nagybetűs ÉLET.
S ilyenkor jön, hogy ki hogyan is KÉNYSZERÜL alkalmazkodni?

Bármennyire is társas lények vagyunk, s az emberiség száma is csak nő a világban, ezzel arányosan egyre jobban bezárkózunk.
Nem csak az otthonunkba, hanem mi saját magunkat is a külvilág, a másik ember elől, s hatalmas várfalakat építünk, szinte már bástyákat.
Egyre nehezebben ismerkedünk, megváltoztak az ismerkedési szokások, félve adjuk ki magunkat, s ezt még csak tetézi (korosztálytól és nemiségünktől függetlenül) az előző kapcsolatban szerzett kudarcaink (ezt nevezem: múlt béli hozadék puttonynak).

Szinte már szállóigévé vált, hogy a nők már nem is NŐK, a férfiak már nem is FÉRFIAK.
Boncolgatni lehet, szinte ezernyi cikk foglalkozik e témával.

Egyre több nőnek álcázott amazon rohangál, hajt eszelősen, diploma, karrier, pénz és egyéb dolgok után - s a gyerek, család, netán a párom cirógatása, vagy pusztán, hogy legyen egy társ mellette - MÁR BELE SEM FÉR AZ AZ IDEJÉBE.
A férfiak zöme - sajnos - belemenekül úgyszintén valamiben, pótcselekvések garmadát halmozzák fel. S lágyulnak, mert értetlenül néznek bennünket - mit is szeretnénk, mi NŐK?

Nos - ez tény. Mi nők fantasztikusan jól megtanultunk pénzt keresni, eltartani magunkat, üzletet kötni, szöget beütni, kocsit venni, tankolni, tökéletesen tudunk gyereket nevelni, már a sportban is egyre több nő próbálja ki magát a férfiaknak szánt témákban, s a végén már azt is elfelejtjük milyen egy férfi érintése, ölelése.

Persze a férfiak is nagyol jól elvannak egyedül (kivételek persze vannak). Remekül főznek, mosnak, leadják a gyerektartást, talán még néha meg is kapják a gyerekeket cserébe, hódolnak káros szenvedélyüknek, vagy túlzásba vitt pótcselekvésbe kezdenek.

Te jó ég! Hová vezet ez??????????
Borzalmas!

Életünk több cikkelyből áll. Akár férfiról, akár nőről beszélünk. Képzeljünk el egy kört. Osszuk fel. Van benne helye: a szülőknek, gyerekeknek, munkának, barátoknak, párkapcsolatnak, rokonoknak, hobbinak, szomszédoknak, .......stb.
Ezek a "szerepek" helyettesíthetők egymással?
Persze, hogy NEM!

Nyilván nem lehet egyszerre mindenben tökéletesnek lenni, vagy megélni. Bizonyos élethelyzetek alakítják sorsunkat. De azt, hogy elnyomjunk valamit, ne éljük meg, ne akarjunk gyereket, családot, párt,..... NEM NORMÁLIS.
Ezek a cikkelyek valahol "szeretet" csomagok is.  A csomaghoz, cikkelyhez tartozó szeretetet nem lehet átvinni a másikban. A páromnak szánt szeretetet nem adhatom át a gyerekemnek, mert szerencsétlen "megfojtom" vele, s fordítva. A szüleimmel nem helyettesíthetem a páromat, sem a gyerekemet, sem a barátaimat, stb. sem mindezeket fordítva.

A mai világ megtévesztő eszményképet sugall: külsőségeknek élünk. A média, a reklámok, s lassan már mi is azt tartjuk elfogadhatónak, hogy a tökéletes, a HIBA NÉLKÜLISÉG A NORMÁLIS.
Felcímkézzük embertársainkat, az általunk gondolt, látott, külsőségekből ítélt tulajdonságokkal, s elkönyveljük kinek, mire is van szüksége, vagy mire nem, ki milyen ember, stb.

A nők erősnek TŰNNEK, a férfiak GYENGÉNEK? Ez hülyeség.
A világ (az isten) megteremtette a férfit és nőt. Idők óta változik, alakul minden. De egy nem. A szerepeket nem lehet felcserélni, s ideje lenne visszatérni (na jó nem a középkor idejéhez, de nem is az őskorba) ahhoz a normához, hogy SZÜKSÉGÜNK LEGYEN EGYMÁSRA. A másikra. Az ellentétünkre. Mint ahogy a nappal után jön az éj, a nyár után jön az ősz, a dagály után az apály, s a férfi mellé a nő, és legyen elfogadás - s befogadás!
A természet is alkalmazkodik.
Mi emberek egyre jobban nem akarunk, s nem tudunk alkalmazkodni a természethez, s lassan egymáshoz sem. Olyanná válunk, mint a Kis hercegben az emberek - külön bolygón élnek.......

Ideje lenne elgondolkodni - hová is vezet mindez?

2012. szeptember 4., kedd

Átalakítás - na de melyik stílust válasszam?

Átalakítás.... Lehet, most talán sokan húzzák fel szemöldöküket, hogy jó, persze, de ez sok pénzbe kerül, s a mai világban ezt ki engedheti meg magának?
(Azért ezzel az állítással vitatkoznék, részint attól is függ, milyen minőségű és nagyságú átalakításról beszélünk.)

Nyilvánvaló, hogy mindenki  a saját pénztárcájának, s igényének megfelelően változtatja át otthonát, üzletét, munkahelyét.
S jön a következő kérdés: mivel kezdjem? milyen stílust válasszak?
(A stílusokkal régebbi írásaimban már foglalkoztam - csemegézz belőle kedved szerint.)

A fokozatosság és tudatosság elvének vagyok híve. A kapkodás sok esetben, az élet más területén sem vezet célra, itt meg pláne.

 
Először is, célszerű felmérni az igényt, munkatársakkal, családtagokkal, hogy mit is szeretnénk, mi a célunk az átalakítással, miben szeretnénk változást eszközölni életünk bizonyos területén.
Készítsünk tervet, az egész térre, s helyiségenként, s azon belül is, hogy csak a fal színével kell játszanunk, vagy új bútorok, kiegészítők beszerzését is tervezzük, vagy még nagyobb átalakításnál - pl. falat bontunk, vagy építünk.

Ha még nincs konkrét elképzelésünk - ismerkedés címen menjünk el bútorüzletekbe, vegyünk kezünkbe ilyen témákkal foglalkozó magazinokat, kérjük ki szakember véleményét (főleg, ha feng shui szerinti tudatos térrendezésről beszélünk), ötleteljünk.

Ha csak sima falfestésről van szó, akár mi magunk is elvégezhetjük. Az üzletekben már óriási választékban kaphatók erre megfelelő eszközök - nem egy családnál hallom, hogy saját maguk birkóztak meg ezzel a feladattal.



Bútorválasztásnál óriási eltérések vannak. Mit, hol és mikor veszünk meg. Ha ügyes vagy, és fifikás, több helyen is beszerezheted. Akár akciósan, akár végkiárusításnál, lim-lom piacon - zsibvásáron, interneten - használt bútorként, stb. No persze, ha tele a zsebed, ez már nem kérdés - de ezt kevés engedheti meg magának.
Rengeteg kreatív magazin, s internetes oldal foglalkozik e témával, ötletes tanácsokat adva, mit hogyan kell elkészíteni. Csak a mi hozzáállásunk szükséges mindössze. 

Pénzszűke miatt, az sem baj, ha nem egyszerre végezzük el az átalakítást. Célszerű egy helyiséggel kezdeni (tartsuk szem előtt pl. egy családban kinek a legfontosabb?), s a végcélt tartsuk szem előtt. 



Bármilyen átalakítást eszközölnénk is - a legfontosabb a felesleges kacatoktól való megválás, még mielőtt újra visszapakolnánk festés után a szekrénybe, polcokra, fiókokba. 
Ha csak csupán ezzel megvolnánk, óriásit tettünk magunkért. Sajnos nagyon sok ember számára okoz problémát - görcsösen ragaszkodunk tárgyiasult dolgainkért - s rettentő sok felesleges kacatot vagyunk képesek felhalmozni.

Ha összességében nézzük az átalakítást, s készítettünk tervet, előkészültünk, megszerveztük kik segítenek a munkálatokban, hol szerezzük be a szükséges eszközöket, stb. már nem is tűnik olyan nagy falatnak - sőt, jó szórakozásnak is vehetjük.

A legszebb a vége - mikor kényelmesen beleülsz a fotelbe, s körbenézve munkád gyümölcsén, büszkén veregetheted meg válladat - milyen kis ügyes voltál.

Jó munkát!