2012. június 20., szerda

Weöres Sándor: Nő és Férfi

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőiség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőiséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja. 

Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi élet-erő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgésű esemény-szerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázó-hely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.


Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerűen. 

 A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja főzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi. 


Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás. 

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük. Ha egy nő regényében az ,, ideális férfi " szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő ,, ideális nő " csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vízen át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái. 

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.

2012. június 17., vasárnap

Szerelem - szex - idősebb korban. Tabutéma - de miért is?

Minap egy kávézó teraszán ültem és hallgattam, akaratom ellenére, két fiatal megrökönyödését - amint épp egy idősebb, talán újbóli szerelmük fellángolását élő pár "turbékolásáról" beszélgettek.
Meglepődtem - miért is téma ez még mindig?
T A B U. 
De még milyen?



Az még valahol normális, elfogadott, hogy a fiatalok megélik, olykor talán túlságosan is nyilvánosan szerelmüket. De miért nem tudjuk elképzelni, hogy akár az idősebbek is lehetnek szerelmesek, s továbbmegyek, még szexuális életet is élnek? 

Egy film - mely pont erről szól: A kilencedik mennyország.



Sokszor elhangzik az a szólás, "mindig olyan idős vagy, ahány évesnek érzed magad", s a tényleges kor, teljesen mindegy, a szíved legyen fiatal. Nem egy film, könyv mesél igaz, szép történeteket a szerelemről, s nem egy, az idősebbek szerelmi szövevényéről. 
A szerelem nincs korhoz kötve.
De az sem - ezen lehet most sokan prűden reagálnak majd - ki melyik nemhez vonzódik.
S hogy ki hány éves egy párkapcsolatban, ki a fiatalabb, és ki az öregebb.
Az meg egyenesen homlokráncolásnak minősül, mikor az idősebb generáció, szexuális életéről beszél. Mitől másabb? Miért ne lenne rá igénye? Azzal, hogy bőre öregszik, fizikálisan talán már nem oly aktív, a vágy miért ne élhetne tovább? 


Vannak időtlen dolgok, melyek soha nem hiányozhatnak egy hosszan tartó boldog párkapcsolathoz.

Entrópia - mint befektetett energia. Ami egyszer felépült, az romlani is fog. Ha nincs plusz "energia", romlásnak indul - minden. Még egy szép ház is, vagy kert. Ha nem gondozod, pusztulásnak indul - s ezzel a párkapcsolattal is így van. Gondozni kell nap mint nap.

Szabadság - hagyd, hogy a másik levegőt vegyen, időnként nélküled is létezzen. Senkit és semmit nem birtokolhatsz. Még a párodat sem. Ha jól érzi magát veled, miért menne el, de ha nem, miért maradna veled?

Tisztelet - talán ez az alapja mindennek.

Konfliktusok - na azok bizony kellenek. Fogd fel úgy, hogy a konfliktus a barátod. Pontosan megmutatja, hogy hol lehet még az élet minőségét emelni. Ez vagy összébb hoz egy párt, vagy épp elválnak útjaik.

Különbözőség - Régi, szerintem elcsépelt szöveg, hogy a hasonló, a hasonlóval jó együtt. Igen. Bizonyos kereteken belül. De hisz már alapjaiban a NŐ - FÉRFI is különbözik egymástól. Mind testileg, mind lelkileg. A közös pontok (mint szórakozás, érdeklődés, stb) kellenek, de kell az is, hogy adhass újat, mást a párodnak, azt ami Te vagy. A kiegészítést. Elég unalmas lenne, ha mindig mindenben egyformák lennénk. 

És persze kell az a fránya, máig megmagyarázhatatlan KÉMIA - amely, mint egy mágnes vonz, és vezet, időnként az orrunknál fogva.

Kedvem lett volna elbeszélgetni a fiatalokkal.
Miért is baj, hogy van még szerelem? Idős korban is? Hogy akarnak, küzdenek, tesznek egymásért? Hogy tudják mi az, csak csendben lenni és megfogni a másik kezét, megölelni, simogatni. De sokszor csak a szemek beszélnek.
A szó pozitív értelmében irigyeltem a párt. Egyre kevesebbet látok ilyet.

DE REMÉLEM, EGYRE TÖBB IDŐSEBB PÁRT LÁTUNK MAJD AZ UTCÁKON!






2012. június 10., vasárnap

Ami bent - az kint. Miért vagy mániákus rend és tisztaságkedvelő?

A hétvége sok nő számára (mert máskor mikor) az otthoni házimunkák iszonyatos, szinte már családot őrületbe kergető rémséges 2 napja.

Addig azzal nincs is baj, hogy az általános, normális keretek közötti rendet, tisztaságot szeretjük.
De amikor, szinte naponta, akár többször is előkapja valaki a porszívót, portörlőt, vagy sikálni kezdi a fürdőszobát, igazítja a polcon a könyveket, s állandó kényszerben érzi magát, hogy még a szőnyeg rojtjai is "glédában" álljanak - na ez már végképp nem nevezhető normálisnak.
Beteges pótcselekvés.
A betegek az állandó félelem és ellenőrzés ketrecébe zárják önmagukat.
Hiányzik belőlük az önbizalom és a magabiztosság, s szinte rettegnek, hogy valamit nem jól csinálnak. Kényszeres megfelelni vágyás van bennük. Mindennek tökéletesnek kell lenni, s másoktól is ezt várják el. Fantáziájuk ráadásul felnagyítja a lehetséges és persze csak a képzeletükben élő szörnyű következményeket.




A hátterében sokszor valamilyen mélyen elnyomott szorongás (lelkiismeret-furdalás, bűntudat, megfelelni akarás) és agresszió áll.
Amit bent (lelkükben) nem tudnak megvalósítani, tehát a belső békét, rendet, azt kint próbálja maga körül megteremteni. S miután a belső harcok, vívódás miatt feszültek, ezt a takarításban, rendrakásban vezetik le. A lelki rendetlenségüket vetítik ki a lakásra. Azzal, hogy otthon rendet, tisztaságot tartanak, úgy gondolják a lelkükben, emberi kapcsolataikban is rendet tudnak tenni.

A túlzás, kényszer, sosem jó - ez a fajta szorongás sajnos sok embert érint. Meglepő - de nem csak nőknél tapasztalom. A férfiak közül is sokan szenvednek ezzel a problémával.
Súlyos esetekben orvoshoz, lélekgyógyászhoz kell fordulni - s megkeresni a mélyen rejlő probléma okát.
A kellő mértékű rend és tisztaság a harmónia elengedhetetlen része - de a túlzás, mint minden esetben, káros.

Szép hétvégét mindenkinek!