2011. március 3., csütörtök

Út a békéhez.

Emberek között élünk.
Te is, én is.
Hat ránk a külvilág, az időjárás, az emberek viselkedése, a történések, az adott pillanatnyi élethelyzetünk milyensége, a múltunk.
Belegondoltál már, hogy vagy feldob, vagy épp frusztrált leszel ezektől mind?
Ha mások nem érzik jól magukat a saját bőrükben, miért hagyod, hogy lenyomjanak?

Az emberek szeretnek panaszkodni.
Szeretnek másokat hibáztatni.
Hagyd ezt abba, és sokkal nagyobb lesz benned a béke.

És milyen út vezet lelked békéjéhez?


A megbocsátás, másoknak és magadnak.
Emberek vagyunk, igen, tévedhetünk, s ez teljesen normális.
A döntéseink határozzák meg életünket.
S a másik emberét is.
A felejtés, a múlton már úgy sem változtathatsz, hisz már megtörtént, akkor meg miért van még mindig itt benned?
A megértés jó dolog. Tanulsz belőle, okulhatsz, de csak ennyire fontos a múlthoz való visszatérés.
Értsd meg, és engedd el.
Ne ragaszkodj a régi eszmékhez, mert az akkori fejeddel, az akkori helyzetben, okkal hoztad meg döntésedet.
Akkor miért is bírálnád felül most?
Már más vagy, a lelked, a tested, gondolkodásod. S ez jó.
Elfogadás a legnagyszerűbb képességünk.
Elfogadni magunkat, hibáinkkal, jóságunkkal, úgy, ahogy vagyunk, s persze másokat is.

Hogyan is kezdtem?.... hat ránk a külvilág, az időjárás......
Most hideg van és szomorkás az idő, de tudod, jön a tavasz, itt van, nemsokára.
Én már reggelente hallom csicseregni a madarakat, éled a természet lassan, újra.
Tedd félre rossz gondolataidat, keress valami szép emléket, gondolj valami nagyon jó élményedre, cseréld le a rossz érzetet egy jóra.

Hm. Nálam mi ugrott be?
Meleg augusztusi nyár, víz, napfény. Érzem lábam alatt a homok és víz lágyságát, a napfény melegét bőrömön, a tenger sós illatát.
Egy régi nyaralás emléke, gyerekeimmel.
Kagylókat szedegettem épp.

Neked milyen kedves kép jön elő?
Mesélsz nekem?

2 megjegyzés:

Judit Eszter írta...

Ebbena hidegben nekem is először talán a nyár, a tenger ugrik, be....de aztán mégis a legédesebb más.
Mikor Franciska lányom megszületett és pár órásan odaadták a kezembe, nem lehetett betelni vele...tudom van még két lányom, de ez olyan különleges volt.
Keresem az utat a békéhez, köszönöm a szavaidat,néha kell, hogy emlékztessenek mik a fontos dolgok, mégha legbelül tudom is........

Melinda írta...

Szia Eszter!

Ez a kicsi lány van a kezedben a képen?
Irigyellek, mert ő még kicsi. Az én gyerekeim már felnőttek, s azért az egész más. De persze az emlékek nagyon ott vannak.

Hiszem, hogy mindannyian kellünk egymásnak. Mindenkiben ott van a jóság, az adni tudás. Mint ahogy Te is ott voltál nekem, szívecske varrás gyanánt. Nagy utat járt be, sikerrel.

Köszönöm még egyszer!