2010. június 29., kedd

Fókuszban a férfiak: 1. rész

Talán velem született képesség, érzékenység, s egyben kíváncsiság is, és a 7-es gua számomnak köszönhetően (hisz erről már papírom is van :) ), hogy szeretek más emberek bőrébe belebújva, s annak „szemüvegét” felvéve nézni a világot.
Több tucatnyi könyv, előadás, tanulás ellenére bizony tényként kell megállapítanom, hogy a férfiak egy része, sok esetben sajnos telis-tele van félelmekkel, önértékelési problémákkal, gátlásokkal, kényszeres megfelelni vágyással, döntésképtelenséggel, korosztálytól, hivatásbeli pozíciótól, vallási és nemi hovatartozásuktól függetlenül. S milyen egyszerű lenne csak egy szemüveget cserélni, de ez nem olyan könnyű.
(Mielőtt még bárki is felkapná a fejét, igen, a homoszexuális is ember, férfi, nem egyet mondhatok barátomnak közülük. A csukott hálószobaajtó mögötti életet nevezik magánügynek, és senkinek sincs joga bárki felett ítélkezni.)

Az elemzéseimnél nem egyszer tapasztalom, hogy míg egy nő sokkal könnyebben nyílik meg, nemcsak mint nekem nőnek, hanem egyébként is, addig a férfiaknak tízszer annyi idő kell, nemhogy kitárulkozzon előttem, hanem egyáltalán felvállalja, hogy beszéljen magáról. Számomra ezért is oly különleges minden egyes ilyen találkozás, beszélgetés, elemzés-tanácsadás kérése, ezért ezeket az alkalmakat nagy becsben tartom.

Mint tudjuk, ezernyi oldalról megközelítve vállalta fel író, szociológus, pszichológus, közéleti személyiség, hogy a női-férfi témát boncolgatva rendet tegyenek a nemek harcában. Világviszonylatban is. Nagy-nagy gondok vannak. Felborultak a szerepek, egyszerűen nem tudunk neműnk szerint élni, viselkedni.
A huszadik század elején, az első feminista mozgalmak megalakulása, az első és második világháború óta mi nők sajnos nagymértékben átvettük a nadrágviselést. Magyarázzák ezt a háborúkban elhalálozott sok-sok katona hiányával, a férfiak frontvonalakon való részvételével, s ebből kifolyólag a nőkre háruló egyre növekvő teherrel és felelősséggel, a család és munka között lavírozva. S erre ráadásként jött a szexuális forradalom, a születésszabályozás vívmányai, és mi egyre több mindenben formálhattunk JOGOT. A mai időben „büszkén” veregethetjük meg vállainkat, hogy szinte már családfőkké váltunk, eltartjuk magunkat, szingliként éljük életünket, kulcsos gyerekek születnek, 2/3 arányban mi mondjuk ki a válást, egyre és egyre több életterületen már nem is vesszük észre, mennyire pasikká váltunk.
Hát nem ezt akartuk? Megkaptuk. Most meg kesergünk, hogy hol vannak a FÉRFIAK?

Bármilyen elemzést tekintve nem győzöm elégszer felhívni a figyelmet, hogy próbálják meg, még ha eleinte furcsa is, kis lépésenként, de felvállalni nemük szerepét. Ez legyen a kiindulópont. Erre kiváló az elemzés, hogy helyes önértékelésük kialakuljon, végre elfogadják önmagukat, hogy tudják, hol vannak a határaik, mit várhatnak el maguktól.

Rajtunk, nőkön nagy hangsúly van. Fontos hogy újra befogadókká, elfogadókká váljunk, levessük a kemény amazon szerepet. S ahogy mi lágyulunk, úgy változnak a férfiak is. A legnagyobb ajándék, hogy gyermeket hordhatunk ki a szívünk alatt, az anyaság megélésénél nincs nagyobb kincs a világon. Ez mindennek a kezdete és vége. Popper Péter is egy előadásán mosolyogva beszélt arról, hogy „Hála ég, hogy a nők ilyen érzékenyek és az ő kezükben van a sorsunk, az Istenek nekik teremtettek méhet, hogy gyermeket szülhessenek, mert ha a férfiakon múlna, már rég kihalt volna a világ. Csak a háború, a karrier, és a pénz éltet minket. Nem véletlen, hogy még a legnagyobb háború idején is képesek a szerelemre és életet adni egy gyermeknek.”

Mindezeket szem előtt tartva várom az újabb és újabb kihívásokat munkám során, mely nem kis feladat számomra, hogy újra visszaadjam a férfiak elveszett hitét, hogy ők a teremtés koronái.
Az elemzések mellé ajánlom ismeretbővítésként a "Férfi egészségőr" magazin legújabb számát főleg férfiaknak, de a nők számára is hasznos információval szolgál, jobb megismerésük érdekében.

2010. június 17., csütörtök

Elemzések

Egy kis időre eltűntem írásaimmal,már kicsit hiányzott is az eszmefuttatás. De édes a teher, amit felvállaltam.

A Teremtés Házában, ahol dolgozom, nemrég nyílt napot szerveztünk nagy sikerrel. Új Medicina, Belső gyermek, Családállítás, "Élő ételek" - egészséges táplálkozásról tartottak előadást kollégáim, én pedig Feng Shui személyiségelemzéséről beszéltem.

Nagyon szeretem az ilyen napokat. Közelebb érzem magam az emberekhez, próbálom megmutatni a saját életemből felhozott példákkal, hogy van egy "különleges kulcs", mely segít, a hogyan tovább útvesztőiben. A Feng Shui elemzések mind ezt támasztják alá. A mellékelt elemzések anonimak és nem teljesek, hisz emberi életeket, sorsokat tárunk fel. Az intimitás itt is fontos. Ez csak egy kis ízelítő.

A nyílt nap óta nagyon sok megkeresés érkezett hozzám. Akárhány élettel találkozom, nem győzök hálát mondani a Feng Shui szellemének, hogy köszönöm. Hihetetlen mennyire hiteles. Engem is meghat, hogy ismeretlenül is mennyire igazak az elemzések. Arról nem is beszélve, hogy mivel igencsak érző lélek vagyok, s egy-egy elemzésnél teljesen beleérzem magam az adott személy életébe, teljesen átélem az életüket. Minden, eddig megszerzett tudásommal próbálom szolgálni az embereket, akik megtiszteltek azzal, hogy segítséget kérnek tőlem.

Egy elemzés elkészítése három fázisból áll.
1. Személyes találkozás, adatok egyeztetése és mivel nem látom értelmét csak egy általános elemzésnek, szeretem, ha konkrét kérdéseket kapok, melyekre választ várnak, esetleg döntés meghozatala előtt állnak.
2. Elemzés elvégzése otthon, ami részint időben mindig attól függ, hogy egy emberről vagy több személyről, tehát családtagokról, párkapcsolatról van szó.
3. Egy újbóli személyes találkozás, amikor átadom az elemzést, és ennek megbeszélése, tanácsadás.
4. Ez inkább kérés részemről, hogy szeretek visszajelzést is kapni, mit sikerült megvalósítani, hogy alakul az élete, esetleg ha vannak még újabb megoldásra váró feladatok, ennek megbeszélése.


S mint tudjuk nincsenek véletlenek, és én sem erőszakból teszem a dolgom :) :) :), mert hisz a Feng Shui nem csal. Ez lennék én, mint 7-es gua fém:

"Mindent táplál és mindent éltet maga körül. Bár rendelkezik vezetői képességekkel, de közel sem olyan mértékben, mint a 6-os fém. Az ő esetében a vezetés inkább tanácsadásban, szervezésben merül ki. Pillanatok alatt állítja fel a fontos tennivalókat."

2010. június 2., szerda

Tisztítás - egy kicsit másképp

Különböző Feng Shui Iskolák mindegyike megegyezik abban, hogy TISZTÍTSUNK!
Teret,lelket, mindent, mert csak így jöhet be új dolog az életünkbe. Nagy híve vagyok egyébként is a feleslegessé vált holmik lomtalanításának, továbbajándékozásának, mert hiszem, hogy a jó értelemben vett rend hozzásegít kellemes komfortérzetünkhöz. Annak meg pláne, hogy lelkünket is helyre tegyük, jó gondolatokkal létezni nem egy hátrány. Sőt! Kifejezetten pezsdítő! Hogy mit látunk meg a világban? Mit veszünk észre? Nyilvánvaló, hogy energia minőségünktől függ. Ha rosszul érzem magam a bőrömben, naná, hogy meg sem látom, azt, ami szép, jó és üdítő. Míg mások a kellemetlenségeken lovagolnak, az nekem már fel sem tűnik. Ha mindenki a saját háza táján tenné a dolgát, és sokkal többet foglalkoznának az emberek magukkal, testben-lélekben, talán kevesebb lenne a harag, bánat, gyűlölet, keserűség.......

A tisztítás, mint olyan, csodadolog, nagymértékben lehet segítségünkre. Dorka lányom nem kis örömére, időközönként "pucerálunk". Nem is hinné az ember, hogy milyen nehéz olykor megszabadulni egy-egy emléktől, milyen sebeket tép fel, egy megtalált szerelmi ajándék, vagy egyáltalán megszabadulni az időközben felhalmozott tárgyainktól. "Jó lesz ez még valamire? Ezt akkor kaptam, amikor, tudod,...... És amikor ezt volt rajtam, emlékszel? De ez olyan kis cuki! ............" És ezernyi gondolat villan át az ember agyán, hogy mi is volt régen.

Egy-egy ilyen alkalommal, pedig jórészt nem nagy pakolások történnek, de lelkileg fárad el az ember. Az emlékek súlyától.
Kidobáltam a régi, felesleges holmijaimat, a telefonomban is "rendet" tettem, odáig is lejutottam, hogy a számítógépen mappába helyeztem a múltat, de ettől valahogy csak nem sikerült megszabadulni. Még nekem sem!!!!!!! Mert, ami szép volt, az szép marad mindig is.
Pedig, még én is, hányszor,de hányszor mondom el, hogy ne éljünk a múltban.
Aki azt mondja, hogy könnyű temetni a múltat, az hazudik. DE MUSZÁJ! Mert csak így jöhet be az ÚJ.

Bizony kaptam egy kis segítséget az "égiektől". Csak nem akartam egy-két dologtól megszabadulni, húztam az időt, hogy majd.......
Aztán jött egy tuti kis vírus a számítógépen, még nem is értem, hogyan, és kitörölte a múltat, egy tollvonással. Amit én nem tettem meg, na azt megkaptam egyszerre. 5 év mindenét temettem el. S ha már így sikerült, jól megsirattam, elmélyültem, gyertyáztam....... és megköszöntem, hogy végre el tudtam engedni ezt a sok mindent az életemből.

Bármennyire furcsa, de nagyon megkönnyebbültem. Mint ha egy mázsás kő esett le volna a lelkemről. Jó ez így.

Kíváncsian várom a jövőt, mi új szépet hoz nekem megint :) :) :)