2010. június 29., kedd

Fókuszban a férfiak: 1. rész

Talán velem született képesség, érzékenység, s egyben kíváncsiság is, és a 7-es gua számomnak köszönhetően (hisz erről már papírom is van :) ), hogy szeretek más emberek bőrébe belebújva, s annak „szemüvegét” felvéve nézni a világot.
Több tucatnyi könyv, előadás, tanulás ellenére bizony tényként kell megállapítanom, hogy a férfiak egy része, sok esetben sajnos telis-tele van félelmekkel, önértékelési problémákkal, gátlásokkal, kényszeres megfelelni vágyással, döntésképtelenséggel, korosztálytól, hivatásbeli pozíciótól, vallási és nemi hovatartozásuktól függetlenül. S milyen egyszerű lenne csak egy szemüveget cserélni, de ez nem olyan könnyű.
(Mielőtt még bárki is felkapná a fejét, igen, a homoszexuális is ember, férfi, nem egyet mondhatok barátomnak közülük. A csukott hálószobaajtó mögötti életet nevezik magánügynek, és senkinek sincs joga bárki felett ítélkezni.)

Az elemzéseimnél nem egyszer tapasztalom, hogy míg egy nő sokkal könnyebben nyílik meg, nemcsak mint nekem nőnek, hanem egyébként is, addig a férfiaknak tízszer annyi idő kell, nemhogy kitárulkozzon előttem, hanem egyáltalán felvállalja, hogy beszéljen magáról. Számomra ezért is oly különleges minden egyes ilyen találkozás, beszélgetés, elemzés-tanácsadás kérése, ezért ezeket az alkalmakat nagy becsben tartom.

Mint tudjuk, ezernyi oldalról megközelítve vállalta fel író, szociológus, pszichológus, közéleti személyiség, hogy a női-férfi témát boncolgatva rendet tegyenek a nemek harcában. Világviszonylatban is. Nagy-nagy gondok vannak. Felborultak a szerepek, egyszerűen nem tudunk neműnk szerint élni, viselkedni.
A huszadik század elején, az első feminista mozgalmak megalakulása, az első és második világháború óta mi nők sajnos nagymértékben átvettük a nadrágviselést. Magyarázzák ezt a háborúkban elhalálozott sok-sok katona hiányával, a férfiak frontvonalakon való részvételével, s ebből kifolyólag a nőkre háruló egyre növekvő teherrel és felelősséggel, a család és munka között lavírozva. S erre ráadásként jött a szexuális forradalom, a születésszabályozás vívmányai, és mi egyre több mindenben formálhattunk JOGOT. A mai időben „büszkén” veregethetjük meg vállainkat, hogy szinte már családfőkké váltunk, eltartjuk magunkat, szingliként éljük életünket, kulcsos gyerekek születnek, 2/3 arányban mi mondjuk ki a válást, egyre és egyre több életterületen már nem is vesszük észre, mennyire pasikká váltunk.
Hát nem ezt akartuk? Megkaptuk. Most meg kesergünk, hogy hol vannak a FÉRFIAK?

Bármilyen elemzést tekintve nem győzöm elégszer felhívni a figyelmet, hogy próbálják meg, még ha eleinte furcsa is, kis lépésenként, de felvállalni nemük szerepét. Ez legyen a kiindulópont. Erre kiváló az elemzés, hogy helyes önértékelésük kialakuljon, végre elfogadják önmagukat, hogy tudják, hol vannak a határaik, mit várhatnak el maguktól.

Rajtunk, nőkön nagy hangsúly van. Fontos hogy újra befogadókká, elfogadókká váljunk, levessük a kemény amazon szerepet. S ahogy mi lágyulunk, úgy változnak a férfiak is. A legnagyobb ajándék, hogy gyermeket hordhatunk ki a szívünk alatt, az anyaság megélésénél nincs nagyobb kincs a világon. Ez mindennek a kezdete és vége. Popper Péter is egy előadásán mosolyogva beszélt arról, hogy „Hála ég, hogy a nők ilyen érzékenyek és az ő kezükben van a sorsunk, az Istenek nekik teremtettek méhet, hogy gyermeket szülhessenek, mert ha a férfiakon múlna, már rég kihalt volna a világ. Csak a háború, a karrier, és a pénz éltet minket. Nem véletlen, hogy még a legnagyobb háború idején is képesek a szerelemre és életet adni egy gyermeknek.”

Mindezeket szem előtt tartva várom az újabb és újabb kihívásokat munkám során, mely nem kis feladat számomra, hogy újra visszaadjam a férfiak elveszett hitét, hogy ők a teremtés koronái.
Az elemzések mellé ajánlom ismeretbővítésként a "Férfi egészségőr" magazin legújabb számát főleg férfiaknak, de a nők számára is hasznos információval szolgál, jobb megismerésük érdekében.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Említetted, hogy a nők sokkal érdeklődőbbek az önértkélesre, személyiségelemzésre. Talán bátrabbak? Jobban nyitottak a változásra, változtatásra?

De az is lehet, hogy nincs akkora egójuk, mint a férfiaknak? Egy férfi túl büszke ahhoz, hogy belássa, hiába a "teremés koronája:-)" még ő is követhet el hibákat, vagy ne adj' isten tovább fejlődhet bizonyos területeken.

Melinda írta...

Igen, a nők valóban nyitottabbak. Ez sok mindenre vezethető vissza, mint neveltetésre, mint a horizontális látásmódra.......
A következő részben ezt fogom részletesebben kifejteni.

Kedves "névtelen", várom további kérdéseidet :)